Aranyosgyéres

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aranyosgyéres (Câmpia Turzii, Jerischmarkt)
Az aranyosgyéresi református templom
Az aranyosgyéresi református templom
Aranyosgyéres címere
Aranyosgyéres címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
Rangmunicípium
KözségközpontAranyosgyéres
PolgármesterDorin-Nicolae Lojigan (PNL), 2016
Irányítószám405100
Körzethívószám+40 x64[1]
SIRUTA-kód55357
Népesség
Népesség20 590 fő (2021. dec. 1.)[2]
Magyar lakosság972 (5%, 2021)[3]
Népsűrűség1129 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság300 m
Terület23,78 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 32′ 40″, k. h. 23° 52′ 45″Koordináták: é. sz. 46° 32′ 40″, k. h. 23° 52′ 45″
Aranyosgyéres weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyosgyéres témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk Aranyosgyéresről szól. Hasonló címmel lásd még: Körösgyéres.

Aranyosgyéres (1911-ig Gyéres, románul Câmpia Turzii, 1925-ig Ghiriș-Arieș, németül: Jerischmarkt vagy Gieresch) municípium Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében. 1925-ben hozták létre az azonos nevű falu és a tőle délkeletre fekvő, vele összeépült Gyéresszentkirály közigazgatási egyesítésével.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét első birtokosairól, a Gerus családról kapta és eredetileg a latin Gervasius vagy Germanus becézése volt. Történeti névalakjai: Gerusteluke (1292), Gerus (1331), Gerestelke (1338), Kerestelek (1336), Kerestelke (1379), Geres (1403), Gewres (1494), Gyerys (1504), Gyres (1575), Girisch (1750). Mai neve 1808-ban tűnt föl (Aranyos-gyéres). Hivatalos román nevének jelentése: „Torda mezeje”.

Fekvése[szerkesztés]

Tordától 10 km-re kelet–délkeletre, az Aranyos jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Városháza
A Paget-kastély
A Betegh-kúria
A Szentkereszty–Bethlen-kúria
Az egykori gyéresi görögkatolikus fatemplom – a kőtemplom építésének megkezdése előtt, 1910-ben Harasztoson állították föl
Román nyelvű felirat 1879-ből az egykori görögkatolikus iskolán: 'Gyertek, gyermekek, hallgassatok rám, Az Úr félelmét tanítom majd nektek!'

A helyi hagyomány úgy tartja, hogy az első tatárjárás előtt mai központjától két kilométerre, a Fűzi-patak partján feküdt. A 14. században sokáig lakatlan volt.

1594-ben hét faluból álló uradalom központja volt. Uradalmához tartozott Oláhtóhát, a két Detreh, Oláhszentjakab, Kok és Bölk. 1610-ben Báthory Gábor az uradalommal együtt az életét megmentő 55 lovas testőrének adományozta, akiket ideköltöztetett és megnemesítette őket. Gyéresnek pedig mezővárosi kiváltságot és pallosjogot biztosított, három országos és hetivásárral. A város ügyeit egy kapitányból és tizenkét esküdtből álló tanács intézte. Később Bethlen Gábor hajdúkat telepített ide.

1750-ben 110 háztartásból állt. 1763-ban Buccow tábornok erőszakkal kényszerítette lakóit, hogy mondjanak le nemesi kiváltságukról és a székely határőrségbe sorolta be. Ezzel együtt városi rangját és jelentőségét is elveszítette. Benkő József református lelkész idejében a Kendeffy és a Bethlen családnak volt benne kastélya. Ugyanő emlékezik meg dinnyetermesztéséről is.[4]

1861 és 1867 között ismét mezővárosi címmel rendelkezett. A 19. század harmadik negyedében Paget János mintagazdaságot rendezett be. 1873-ban Apahida felől elérte a vasút, 1883-ban pedig elkészült a Tordáig tartó vonalszakasz is. Ezzel némi jelentőséghez jutott mint vasúti csomópont. 1883-ban nyílt meg gyógyszertára.[5] 1908-ban alapították első ipari létesítményét, a téglagyárat. Az első világháború előtt legnagyobb földbirtokosai az állam (Paget-örökség), a református egyház és a Betegh család voltak.

1922-ben kezdte meg a termelést a település későbbi jövőjét meghatározó szeg- és sodronygyár. 1924-ben sárgaréz szögeket, 1926-tól a bútorgyártáshoz használt hajlított acélt és szögesdrótot is gyártottak benne. 1928 után az újabb befektetések lehetővé tették, hogy a gyár acél- és színesfémöntödét és hőerőművet helyezzen üzembe és megkezdje az elektromos huzalok gyártását. Hozzá kapcsolódva 1923-ban tanonciskolát is fölállítottak.

A beköltöző ipari munkások számára létrejött az ún. Mária-kolónia. 1925-ben egyesítették a vele már a 19. században összeépült Gyéresszentkirállyal. 1930-ban megalakult a római katolikus plébánia.

1944 augusztusának végén internálótábor működött benne, ahová a Románia kiugrása után megbízhatatlanná vált elemeket, köztük magyar értelmiségieket gyűjtötték össze. Szeptember 5-én idáig nyomultak előre a német–magyar csapatok. Gyéresszentkirályban heves harcokat vívtak és szeptember 12-éig tartották a települést.

A szocializmus idején a sodronygyárat Románia fémfeldolgozó iparának egyik központjává fejlesztették. Azonkívül bútorgyárat, gyapjúfésülő üzemet, elektromosszigetelő- és oxigéngyárat és szeszgyárat hoztak létre. Népessége a sokszorosára duzzadt, a város központjában tömbházak, déli és keleti részén új tömbházas negyedek épültek.

Évszázadokig Torda vármegyéhez, 1876 és 1919 között Torda-Aranyos vármegye Tordai járásához tartozott. 1925 és 1950 között járásszékhely volt Torda megyében. 1952-ben kapott ismét városi címet, 1998-ban nyilvánították megyei jogú várossá.

Népessége[szerkesztés]

Az egykori faluban

  • 1850-ben 1168 lélek élt, közülük 568 román, 473 magyar és 127 cigány nemzetiségű; 599 görögkatolikus, 521 református és 43 római katolikus vallású.
  • 1900-ban 1697, közülük 844 magyar, 704 román, 131 cigány és 11 szlovák anyanyelvű; 785 református, 703 görögkatolikus, 89 római katolikus, 66 zsidó, 30 unitárius és 20 ortodox vallású. 48%-uk tudott írni-olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 38%-a beszélt magyarul.

A megyei jogú városban

  • 2002-ben a 26 823 lakosból 23 346 volt román, 2190 magyar és 1250 cigány nemzetiségű; 21 822 ortodox, 1896 református, 876 pünkösdista, 644 görögkatolikus, 364 római katolikus, 219 baptista és 137 adventista vallású.
  • 2011-ben a 22 223 lakosból 18 839 román, 1419 magyar, 351 cigány, 17 egyéb anyanyelvű. 1597-en nem nyilatkoztak hovatartozásukról.[6]

Gazdaság[szerkesztés]

  • Legjelentősebb és legnagyobb hagyományú ipari üzeme az orosz tulajdonú Mechel sodronygyár.
  • Az 1993-ban alapított vegyészeti üzemben gyomirtószereket gyártanak.
  • A Cercon Arieșul az 1908-ban alapított téglagyár jogutódja. Téglát, tetőcserepet és kerámiaszerelvényeket gyárt.

Közlekedés[szerkesztés]

Kultúra[szerkesztés]

  • John Paget Kulturális Egyesület.
  • 1991 óta minden nyáron egyhetes magyar népfőiskolát tartanak benne.

Oktatás[szerkesztés]

  • Pavel Dan Elméleti Líceum.
  • Műszaki kollégium

Látnivalók[szerkesztés]

  • A város központjában áll az 1679–1680-ban épített református templom. Kerítőfala régen magasabb volt.
  • Az 1939-ben épült ortodox templom
  • Szintén a város központjában található a Paget-kúria, melyet John Paget építtetett az 1840-es években. 1848-ban a román felkelők elpusztították és csak 1855-re került ismét lakható állapotba. Gazdasági épületek és park vették körül, tóval. Az építtető örököse 1913-ban a birtokkal együtt az államnak adta el. Ezután a magyar, majd román állami gazdaság székhelye volt, 1929 és 1958 között kísérleti mezőgazdasági állomás működött benne. Jelenleg a városi művelődési ház használja és éppen felújítás alatt áll.
  • A gyéresszentkirályi Szentkereszty–Bethlen-kúriát Szentkereszty Zsigmond építette a 19. század második felében. Körülötte parkot és mesterséges tavat alakíttatott ki. Csatorna kötötte össze a Paget-kastéllyal. Az első világháború után Bethlen Ödön lakta. Ma a Pavel Dan Elméleti Líceum könyvtára működik benne.
  • A gyéresszentkirályi Betegh-kúria (Str. Teilor 10.) 1828-ban épült. A második világháború után sokáig gépállomásként használták, ma óvoda működik benne.
  • Ionel Floașiu Művelődési Ház

Híres emberek[szerkesztés]

Testvértelepülések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. ↑ 2021-es romániai népszámlálás
  3. ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  4. ↑ Benkô József: Transsilvania specialis. [2022. március 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  5. ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 45. o.
  6. ↑ Distribuția vorbitorilor de limba maghiară - județul Cluj (angol nyelven). INSTITUTUL PENTRU STUDIEREA PROBLEMELOR MINORITĂŢILOR NAŢIONALE. [2017. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 2.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Aranyosgyéres&oldid=26853931”